Szíria, az összeomlás szélén álló kártyavár

//
Szíria, az összeomlás szélén álló kártyavár
The Dictator's road
Can we talk about this?
Clinton and Davutoglu
Rebel Activity in Syria
Fighting in Damascus
Fighting in Aleppo
Refugee camps
Syria Religion Map

A szíriai konfliktus diplomáciai eszközökkel történő megoldása jelenleg szinte kizárható, Bassár el-Aszad elnök sorsa megpecsételődött. A harcok és a pusztítás mértéke egyre nagyobb méreteket ölt: júliusban több halálos áldozata volt a szíriai kormányerők és a felkelők közötti összecsapásoknak, mint a megelőző kilenc hónapban összesen. Az ország második legnagyobb városáért, a 2,5 milliós lakosságú Aleppo-ért vívott harcok kimenetele meghatározó lehet a konfliktus további alakulására nézve. Miközben a szíriai harci gépek Aleppo városát és annak környékét támadták a hétvégén, az ellenzéki erők repüléstilalmi zóna kialakítására kérték a nemzetközi közösséget.

Úgy tűnik, sem a szíriai fegyveres erők, sem a felkelők nem tudnak döntő csapást mérni a másikra. Mindkét fél képes területeket elfoglalni, megtartani azonban már nem. A központi településeken kívül a felkelők vannak előnyben, ezért képesek ellenőrzésük alatt tartani a kisebb városokat és falvakat. Ám ha olyan nagyváros elfoglalásával próbálkoznak, mint például Homsz, Hama vagy Damaszkusz egyes részei, az Aszádhoz hű erők visszaszorítják őket. A felkelők ilyen helyzetben rendre taktikai visszavonulást hajtanak végre, elkerülve ezáltal a totális vereséget.

Az augusztus első hetében dezertált Rijád Hidzsáb korábbi szíriai miniszterelnök elmondása szerint a Bassár el-Aszad elnök vezette rezsim már csak az ország területének 30 százalékát tartja ellenőrzése alatt, és lassan az összeomlás szélére kerül. Egy Jordániában tartott sajtótájékoztatón a felkelők oldalára átállt Hidzsáb kijelentette, hogy a kormány már lendületét vesztette a 18 hónapja tartó társadalmi megmozdulások elleni küzdelemben. A jelek szerint azonban annak ellenére, hogy több magas rangú katonai vezető is átállt már a felkelők oldalára, továbbra is szilárd a szíriai kormányerők vezetési struktúrája.

Jelentések szerint a felkelőknek augusztus 13-án hétfőn első ízben sikerült lelőniük egy szíriai harci repülőgépet, ami újabb kérdéseket vet fel az ellenzéki erők katonai képességeit illetően. A szíriai hatóságok szerint a gép műszaki hiba miatt zuhant le, a felkelők azonban egy a YouTube videómegosztó portálra feltöltött felvétellel igyekeztek cáfolni a kormány állítását. Elképzelhető, hogy az Aszad-rezsim így már nem sokáig lesz képes fenntartani katonai fölényét. Miközben az ellenzék fegyveresei számára továbbra sem megoldott a fegyverutánpótlás kérdése, továbbra is kitartanak, és akkor is készek folytatni a harcot, ha nem kapnak külső segítséget.

Intervenció vagy kivárás?

Az Egyesült Államok és Törökország augusztus 11-én megállapodtak, hogy felgyorsítják az előkészületeket Bassár el-Aszad elnök esetleges távozásának közeledtével, hogy hatékonyabban támogathassák az ellenzéket és segíthessék a menekültek helyzetének kezelését. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és török kollégája, Ahmet Davutoglu egy sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az Egyesült Államok és Törökország egy hírszerzési, katonai és politikai vezetőkből álló egyesített munkacsoportot hoz létre a szíriai fejlemények nyomonkövetésére és a válság rendezésével kapcsolatos műveleti tervezési feladatok ellátására. A sajtótájékoztatón Clinton említette, hogy Washington további 5,5 millió dollár humanitárius segélyt biztosít a menekültek ellátására, továbbá nem zárta ki egy repüléstilalmi zóna kialakításának lehetőségét, hangsúlyozva, hogy az új munkacsoport feladata lesz elemezni minden lehetőséget.

Washingtonban továbbra is sokan aggódnak amiatt, hogy az ellenzék esetleges felfegyverzése vagy légi támogatás biztosítása heves ellenreakciót váltana ki Szíria mellett Oroszország, Irán és Kína részéről is, akik határozottan elleneznek bárminemű külső beavatkozást Szíriában. Az Egyesült Államok szeretné felgyorsítani Aszad távozását, de semmiképpen sem oly módon, hogy annak mégtöbb halálos áldozat, sebesült és pusztítás legyen a következménye. A bírálók szerint azonban az Egyesült Államok és Törökország a “Szíria barátai” országcsoporttal együtt továbbra sem tesznek meg minden tőlük telhetőt, hiszen a legutóbbi politikai döntéseik is csak a kormányellenes felkelés életbentartását szolgálják, minimális beavatkozás mellett, időt nyerve ahhoz, hogy kitalálják, mi is legyen a következő lépés. A beavatkozást kerülő nemzetközi magatartás viszont idővel könnyen megváltozhat. Egy nagy méreteket öltő mészárlás bekövetkezése, vagy ami valószínűbb, vegyifegyverek bevetése, vagy az azok feletti ellenőrzés elvesztése minden bizonnyal azonnali nemzetközi katonai beavatkozást vonna maga után.

Az Egyesült Államok eddig csak "nem halálos" eszközökkel, például kommunikációs és rejtjelező berendezések biztosításával támogatta a felkelőket. Pedig amikre a leginkább szüksége lenne a felkelőknek, azok a fegyverek és a lőszer, a vállról indítható légvédelmi és a páncéltörő rakéták. Az ellenzéki erők fegyverzete még mindíg messze alulmarad a rezsim tüzérségével, harckocsijaival és helikoptereivel szemben. A Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) nagy mennyiségben zsákmányolt haditechnikai eszközöket, beleértve néhány működőképes orosz harckocsit is, a fő fegyverük azonban továbbra is az AK-47 gépkarabély és az RPG kézi páncéltörő gránátvető. Az ellenzéki erők felfegyverzését viszont egyelőre csak Katar és Szaúd-Arábia vállalták, ráadásul utóbbi támogatása egyelőre inkább csak retorikainak látszik.

Győztesek és vesztesek

Az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés a szíriai válsággal kapcsolatban, hogy vajon mi várható, mire számíthatunk az Aszad-rezsim bukása után? Ki járna jól, és ki rosszul? Az már szinte biztos, hogy Bassár el-Aszad elnök napjai meg vannak számlálva. Vagy úgy végzi, mint Moammer Kadhafi, vagy esetleg elfogják, és a hágai Nemzetközi Törvényszék elé állítják, mint Milosevicset. Az is lehet, hogy sikerül majd elmenekülnie. Nyugati hírszerző szolgálatok szerint jelenleg valószínűbb, hogy egy puccsal távolítják majd el a hatalomból, minthogy egy olyan teljes összeomlás áldozata legyen, mint Kadhafi.

A rezsim összeomlásával végre véget érnének a másfél éve tartó véres összecsapások, ám ezzel együtt jelentkezne egy sor megoldandó új probléma, mint például egy szektariánus vérontás kitörösének elkerülése. A kormány pártján álló, a lakosság 12%-t kitevő alawita kisebbség mindenképpen vesztesként kerülne ki a hatalomért vívott küzdelemből, de a keresztény kisebbség (10%) is rosszul járna, mivel az új hatalmi berendezkedésben minden bizonnyal már a szunniták (74%) töltenék be a domináns szerepet. A szíriai etnikai kisebbségek viszont valószínűleg jól járnának, legalábbis jobban, mint a vallási kisebbségek. A lakosság közel 9 százalékát kitevő (szunnita) kurdok például nagyobb elismerést és akár autonómiát is kaphatnának.

Aszad bukásával végre fellélegezhetne Libanon, hiszen Damaszkusz a szíriai erők 2005-ös hivatalos kivonása után is komoly befolyással volt a libanoni politikára. A szíriai hatalomváltás jó hír lenne Izrael számára is, mivel Aszad távozásával meggyengülnének Irán és a Hezbollah pozíciói is. A hatalmi átrendeződés folyamatával együtt járó bizonytalanság azonban komoly aggodalomra adna okot például az 1974-es szíriai-izraeli csapatszétválasztási egyezmény, vagy a szíriai vegyifegyverkészletek további sorsát illetően. Olyan kérdések is felvetődnének továbbá, hogy milyen beállítottságú lesz majd az új szíriai kormány, vagy hogy hasonló befolyásra tenne-e szert a Muzulmán Testvériség Szíriában, mint Egyiptomban?

Az Egyesült Államok számára Aszad távozásának egyik legfontosabb pozitív hozadéka Irán befolyásának meggyengülése lenne. Elképzelhető azonban, hogy Teherán ettől csak még határozottabban folytatná atomprogramját. Amennyiben az Egyesült Államok nem avatkozik be Szíriában fegyveres erővel, valószínűleg komoly mértékben csökken majd a népszerűsége azon szíriaiaknak a körében, akik az amerikai beavatkozásra vártak. Ezt azzal lehet ellensúlyozni, ha Washington nagymértékben hozzájárul az Aszad-rezsim távozása utáni időkre való felkészüléshez és a későbbi nemzetközi erőfeszítések összehangolásához. A szíriai konfliktus minden bizonnyal még el fog húzódni. A külső szereplők befolyásolhatják a folyamat menetét, az ország jövőjét azonban a szíriai nép fogja meghatározni.