Újrakezdődtek a palesztin-izraeli tárgyalások

//
Újrakezdődtek a palesztin-izraeli tárgyalások
John Kerry amerikai külügyminiszter és Martin Indyk

Három évvel az után, hogy a zsidó telepek bővítése miatt pár hét alatt zátonyra futottak a palesztin-izraeli tárgyalások, most újra felpörögni látszik a közel-keleti békefolyamat, miután John Kerry amerikai külügyminiszternek sikerült rábírni a feleket a közvetlen tárgyalások újrakezdésére. Mindenki számára világos, hogy a békemegállapodáshoz nehéz döntéseket kell majd meghozni, ugyanakkor mindkét oldalon látnak esélyt a konfliktus rendezésére. Kerry szerint most a "kudarc nem opció", a szkeptikusok szerint viszont, ahogy mondani szokás, "még sosem veszített az, aki a közel-keleti békefolyamat ellen fogadott".

John Kerry amerikai külügyminiszter július 29-én hétfőn jelentette be a közvetlen palesztin-izraeli tárgyalások újrakezdését egy washingtoni sajtótájékoztatón az izraeli tárgyalóküldöttség vezetőjével, Cipi Livnivel és Száeb Erekat palesztin főtárgyalóval az oldalán. Az első megbeszélésekre a sajtótájékoztatót követően, egy Iftar vacsora keretében került sor, amelyen Kerry látta vendégül a két delegációt. A felek abban maradtak, hogy a következő hónapokban lezajló tárgyalások tartalmát bizalmasan fogják kezelni, a megbeszélések haladásáról pedig csak az amerikai külügyminiszter tájékoztathatja majd a nyilvánosságot. Kerry kedden egy újabb sajtótájékoztatón közölte, hogy a béketárgyalások következő fordulójára két héten belül kerül majd sor Izraelben vagy a palesztin területeken. Kedden reggel Barack Obama amerikai elnök is találkozott az izraeli és a palesztin tárgyalódelegációkkal. A Fehér Ház szerint noha az elnök átengedte a diplomácia színpadát külügyminiszterének, a közel-keleti békefolyamat újraindítását valójában Obama márciusi közel-keleti látogatása alapozta meg.

A 2009-benNobel-békedíjjal kitüntetettObama első elnöki ciklusán makacs foltot hagyott a palesztin-izraeli tárgyalások a nyugati parti (ciszjordániai) zsidó telepek bővítése miatti gyors összeomlása 2010-ben, miután a felek húsz hónapos szünetet követően ültek végre ismét tárgyalóasztalhoz. Az akkori tervek szerint egy éven belül kellett volna megállapodást elérniük, és a tárgyalások megkezdését megelőző fehér házi munkavacsorán Netanjahu és Abbász is ígéretet tett arra, hogy mindent megtesznek a rendezés érdekében. Obama mostani második elnökségét a közel-keleti válságok, így a szíriai polgárháború és az egyiptomi instabilitás dominálják, a jelen helyzetben pedig nagyobb esélye lehet Washingtonnak a palesztin-izraeli békefolyamat előmozdítására, mint Egyiptom stabilizálására, vagy a szíriai harcok csillapítására.

A felek megállapodtak abban, hogy a konfliktus minden kritikus kérdése napirendre kerül majd a tárgyalások során, annak érdekében, hogy 9 hónap alatt eljuthassanak a végső békemegállapodásig. A közel-keleti békefolyamat legproblematikusabb témái: a jövőbeni független palesztin állam határainak meghúzása, Izrael biztonságának kérdése, a palesztin menekültek további sorsa és Jeruzsálem státusza. A tárgyalások lehetséges menetrendjét a diplomaták nem kívánták elárulni, azt ugyanakkor kihangsúlyozták, hogy egy közel három évig tartó diplomáciai szünet után most minden témára sort fognak keríteni a tárgyalóasztalnál. Ezzel kapcsolatban Kerry a feleket méltatva megjegyezte, hogy "a kemény döntések meghozatala melletti elkötelezettségüket látva őszintén remélhetjük, hogy ezeknek a tárgyalásoknak tényleg van esélyük elérni valamit".

A következő hetekben a tárgyalódelegációk szintjén folytatódó megbeszélések remélhetőleg idővel Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök közötti közvetlen tárgyalásokat eredményeznek majd. A tárgyalások nagy részére a Közel-Keleten kerül majd sor, ahol alkalmanként látogatást tesz majd John Kerry amerikai külügyminiszter. Az Egyesült Államok várhatóan csak akkor fog közbelépni, ha a tárgyalások elmérgesednek, vagy valamelyik fél fel akar majd állni a tárgyalóasztaltól.

A békefolyamat legfontosabb vitás kérdései

Menekültprobléma: Az első arab-izraeli háború során (1948-49) és az 1967-es izraeli megszállás következtében több százezer palesztin kényszerült lakóhelye elhagyására. A palesztin menekültek számát az UNRWA, az ENSZ palesztin menekültek segélyezéséért felelős szervezete 4,8 millióra teszi, csak a Gázai övezetben és a Nyugati Parton (Ciszjordániában) mintegy 1,9 millióan élnek menekültként.

Izraeli telepespolitika: A nyugati parti zsidó telepek bővítésének befagyasztása mindig is a palesztinok egyik fő követelése volt. A palesztinok Izrael teljes kivonulását szeretnék elérni Ciszjordániából, csakhogy jelenleg 2,5 millió palesztin között több mint száz településen 0,5 millió zsidó él, közülük 200 ezer Kelet-Jeruzsálemben.

Jeruzsálem státusza: Izrael Állam hivatalosan oszthatatlan fővárosának tartja Jeruzsálemet, Kelet-Jeruzsálemre azonban - melyet a harmadik arab-izraeli háborúban (1967) foglalt el Izrael - a palesztinok is igényt tartanak leendő államuk fővárosaként. A nemzetközi közösség elismeri a zsidó állam de facto fennhatóságát az 1948-as háború során elfoglalt Nyugat-Jeruzsálem felett, de Kelet-Jeruzsálemben megszálló hatalomnak tartja Izraelt.

Martin Indyk az új közel-keleti különmegbízott

A megbeszélések menetét a tárgyalások kezdetének bejelentésekor kinevezett új közel-keleti különmegbízott, Martin Indyk korábbi izraeli amerikai nagykövet felügyeli majd, akinek a kinevezését Netanjahu és Abbász is jóváhagyta. Indyk Londonban született egy zsidó család gyermekeként és Ausztráliában nőtt föl. Jelenleg a washingtoni Brookings Institution kutatóintézet alelnöke, a Clinton-adminisztráció alatt pedig amerikai nagykövet volt Izraelben, két cikluson keresztül. Netanjahuval és Abbásszal is jó kapcsolatokat ápol.

Kinevezésekor Indyk a közel-keleti béketárgyalásokról optimistán nyilatkozva kijelentette, hogy szerinte lehetséges a békekötés, az izraeli hadsereg rádiója szerint ugyanakkor másfél évvel ezelőtt még elég pesszimista volt. Korábban még úgy válaszolt egy a tárgyalások újraindításának esélyeit firtató újságírói kérdésre, hogy mivel az izraeli kormány által vállalható engedmények még a minimális palesztin elvárásoknak sem tesznek eleget, nehéz hinni abban, hogy a felek meg tudnának állapodni.

Kevés az esély, de egy próbát megér

Nem meglepő, ha palesztin és izraeli részről is a többség bizalmatlanul fogadja az újabb tárgyalások hírét, és kételkedik abban, hogy most majd sikerül valamilyen eredményt elérni. A pesszimizmus teljesen érthető, tekintettel arra, hogy a felek már két évtizede próbálják sikertelenül rendezni nézeteltéréseiket. Az sem egy bíztató jel, hogy az amerikai külügyminiszternek nem kevés idejébe és energiájába (konkrétan 5 hónapjába) került, hogy rábírja a feleket csupán a tárgyalások felújítására. Egy esetleges megegyezéshez pedig sokak szerint sokkal aktívabbnak kell majd lennie az Egyesült Államoknak. Ráadásul a palesztin tábor továbbra is megosztott - hiszen a Gázai övezetet csökkenő népszerűsége ellenére még mindíg a bármiféle béketárgyalást ellenző iszlamista Hamász ellenőrzi -, az izraeli lakosság pedig már szinte letett a békéről.

A béketárgyalások alakulását nagy mértékben befolyásolhatja majd a szíriai polgárháború mellett az egyiptomi válság alakulása is. Izrael számára fontos, hogy az egyiptomi hadsereg az iszlamista szélsőségesek kiszorításával képes legyen ellenőrzése alatt tartani a szomszédos Sínai-félszigetet. Fennáll azonban a veszélye, hogy az Egyesül Államok és Egyiptom kapcsolata oly mértékben megromlik, hogy Washington kénytelen lenne megvonni Kairótól a 1,5 milliárd dolláros támogatását, melynek hiányában az egyiptomi hadsereg esetleg beszüntetné tevékenységét a félszigeten. Ha pedig a Sínai-félszigeten olyan szinten romlana a helyzet, hogy az már a zsidó állam biztonságát veszélyeztetné, Netanjahunak csökkenne a béketárgyalások folytatásához szükséges politikai támogatottsága, ami lehetetlenné tenné, hogy engedményeket tegyen a palesztinoknak.

Csak remélni lehet, hogy a tárgyalások során puhul majd a palesztin és/vagy az izraeli álláspont, és sikerül majd kölcsönös engedményeket tenniük a feleknek, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy kompromisszumok nélkül nem születhet megállapodás. Márpedig csak a megegyezés vethet véget ennek az évtizedes konfliktusnak. Még ha a tárgyalások sikerére valóban kevés is az esély, hiszen nagyon sok tényező befolyásolhatja a folyamat haladását, egy dolog biztos: egy próbát megér.

A közel-keleti békefolyamat utóbbi négy évének fontosabb dátumai

2013. július 28. - Újraindulnak a tárgyalások. Az izraeli kormány 104 palesztin fogoly elengedésével demonstrálja a tárgyalások újrakezdése melletti elkötelezettségét a palesztinoknak.

2013. március 4. - John Kerry amerikai külügyminiszter első látogatása a Közel-Keleten a békefolyamat beindításának céljából.

2010. október 2. - Mahmúd Abbász palesztin elnök bejelenti a tárgyalások felfüggesztését, mivel Izrael nem hosszabbította meg a zsidó telepek bővítésének 2010. szeptember 26-án lejárt tilalmát.

2010. szeptember 2. - Két év után sor kerül Netanjahu és Abbász első személyes megbeszélésére, ahol megállapodnak, hogy mostantól két hetente leülnek tárgyalni, és egy éven belül megállapodásra jutnak.

2010. május. - 18 hónappal Izraelnek a béketárgyalásokat megakasztó gázai offenzívája után George Mitchell amerikai különmegbízott megkezdi a közvetett tárgyalások előkészítését.

2009. november 25. - Izrael 10 hónapra befagyasztja a nyugati parti (ciszjordániai) zsidó telepek bővítését. 2010. márciusában Joe Biden amerikai alelnök izraeli látogatásával egy időben újabb 1600 lakóegység építését hagyják jóvá.

2009. június 4. - Barack Obama amerikai elnök kairói beszédében bejelenti, hogy elkötelezett az új béketerv, egy független palesztin állam létrehozása, és az illegális zsidó telepek bővítésének leállítása mellett.