A Jobbik-jelenség
A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy magyar radikális jobboldali, egyes sajtóvélemények szerint szélsőjobboldali párt. Mára a magyar radikális jobboldal egyik legismertebb alakulatává fejlődött, amit bizonyít a párt 14,77 százalékos 2009-es EP választási szereplése, amellyel a harmadik helyre futott be, nem sokkal lemaradva az MSZP (17,37%) mögött. Jelenleg az egyik legnagyobb kérdés, hogy a Jobbik megerősödése milyen mértékben akadályozhatja a Fideszt a kétharmados parlamenti többség megszerzésében a 2010-es országgyűlési választásokon. Letöltés - 161 KB (PDF)
A Jobbik létrehozásához részben a MIÉP támogatottságának erodálása vezetett. Elődje a 2002-ben alakult, főként egyetemistákat tömörítő Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) volt, amely 2003. október 24-én alakult párttá a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevet felvéve. Körösényi András szerint a Jobbik ideológiájában a MIÉP-nél mérsékeltebb, vezetését és aktivistáit tekintve fiatalosabb párt, amely igyekszik szakmailag megalapozottabban, „szalonképesebben”, egyben a média elvárásaihoz jobban igazodva kifejteni a nemzeti radikalizmus ideológiáját. A Jobbik mára a magyar radikális jobboldal egyik legismertebb alakulatává fejlődött, amit bizonyít a párt 14,77 százalékos 2009-es EP választási szereplése, amellyel a harmadik helyre futott be, nem sokkal lemaradva az MSZP (17,37%) mögött.
Alapító nyilatkozata szerint a Jobbik Magyarországért Mozgalom célja a „rendszerváltozás befejezése, a jelenleginél igazságosabb társadalom megteremtése”. A párt önmagát „értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény pártnak” tekinti, mely „programjával a nemzet egészét kívánja képviselni”. Mindezek mellett a Jobbik elsődleges feladatának tekinti az általa „kommunista utódpártnak” tekintett MSZP, és a szerinte „vele összeforrt szélsőséges liberálisok”, azaz az SZDSZ eltávolítását a politikai hatalomból. Egyaránt ellenfél számára a „liberális gyökerű, polgári” Fidesz is.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom Vona Gábor elnöksége - azaz 2006 vége - óta elindult egy úton, amelyen mindent a parlamenti küszöb 2010-re remélt átlépésének rendel alá. Az egyetemi jobboldali ifjakat tömörítő közösségként indult Jobbik meglehetősen kacskaringós utat járt be egészen odáig, hogy a 2009. június 7-i európai parlamenti választáson 14,77 százalékos szereplésével három képviselőt is (Morvai Krisztina, Balczó Zoltán, Szegedi Csanád) delegálhasson az EU egyik fő döntéshozó szervébe. Mindez különösen figyelemre méltó annak tükrében, hogy januárig legfeljebb csak 1 százalék körül mérték a közvélemény-kutatók a Jobbik támogatottságát.
Az, hogy az euroszkeptikus pártnak, amely a 2004-es EP választásokon nem is indult az ország EU tagsága elleni tiltakozás jeléül, sikerült szavazóinak mozgósítása egy olyan választásra, amely éppen az Unió egyik döntéshozatali szervébe juttatott képviselőket, több tényező szerencsés együttállásának volt köszönhető. Egyrészről a párt malmára hajtotta a vizet tudatossága és célirányossága. Programját egyszerű témákra építette fel, amelyeket azonban konzekvensen képvisel. Kétség kívül nagy nyilvánosságot biztosított számára a Magyar Gárda - „pártok és határok felett álló önvédelmi szövetség” - megalapítása, amely a kampánystratégiájuk részeként indult, ám meglepően nagy népszerűségre tett szert.
Társadalmi támogatottság
A Medián felmérései szerint az európai parlamenti választások előtt két hónappal csak minden huszadik választó volt biztos abban, hogy a Jobbik át fogja lépni az 5 százalékos küszöböt, egy héttel a voksolás után viszont mégis kevesebb, mint minden harmadik mondta, hogy meglepte az eredmény. A többség nagyon (21%) vagy legalábbis többé-kevésbé örült (40%) az európai parlamenti választás eredményének. Látható, hogy a közvélekedés immár kevésbé elutasító a Jobbikkal szemben, mint korábban. Áprilisban a választók bő egyharmada még nem is hallott a Jobbikról, június közepén viszont már tíz kérdezettből kilenc tudott véleményt mondani róla. A radikális jobboldali párt támogatottsága a teljes népességben április végén még csak 2 százalékos volt, május elején 3, május közepén pedig már 4.
Erősítette a Jobbikot, hogy az utóbbi időben vészesen csökkent a parlamenti pártok hitelessége, egyre drámaibb méreteket öltött a választói kiábrándulás a pártokból és a politikai intézményekből. Mindezek következtében megnőtt az igény a politikai alternatívák (új pártok) iránt. A közvélemény-kutatások alapján már korábban lehetett látni, hogy a politikai elittel elégedetlen választók protestszavazatainak zömét a törvényhozáson kívüli Jobbik gyűjtheti majd be. A Jobbik kiválóan kihasználta, hogy a romák alacsony társadalmi integráltsága a mai magyar társadalom egyik legégetőbb problémája. Ezen felül növelte a mozgalom választási esélyeit a világgazdasági válság fájdalmas kifutása, a csökkenő életszínvonal és a növekvő munkanélküliség. (Történelmi tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a gazdasági kilátások romlása kedvez a radikális mozgalmaknak.) Közelebb jutatta a Jobbikot az 5 százalékos küszöbhöz az is, hogy sikerült Morvai Krisztinát megszerezni listavezetőnek, akinek ismertsége és népszerűsége sokat hozott a pártnak.
A Jobbik hirtelen megerősödését sokan sokféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint a párt annak köszönhette sikerét, hogy bárdolatlanul kimondta azt, amit az emberek többsége valójában gondol a cigánykérdésről. Jól látható, hogy a Jobbik szárnyalása akkor kezdődött, amikor romák által elkövetett bűntényekkel volt elfoglalva a média. A romákkal kapcsolatos véleményalkotás lassan kezdett részévé válni a szavazók politikai identitásának. Ugyanakkor ehhez kellett az is, hogy a cigányok beilleszkedésével kapcsolatos társadalmi problémákat mind az öt parlamenti párt elszabotálja, márpedig lényegében ez történt. Egyes vidékeken hihetetlenül kiéleződött a romákkal kapcsolatos feszültség, amiről a nagy pártok mintha nem akartak volna tudomást venni. A Jobbik viszont vállalta olyan mondatok kimondását is, amelyek egyes vélemények szerint minden politikai korrektséget felrúgnak, ám ez az emberek nem elhanyagolható részében szimpátiát kelt. A választópolgárok egy része a Jobbikban látja azt az „őszinteséget”, amellyel szerinte szembe kellene nézni e konfliktusokkal. „A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon” - jelentette ki több gyűlésen is Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke. Márpedig az ilyen és ehhez hasonló kijelentések egyre népszerűbbé tették a pártot.
Olyan feltételezések is napvilágot láttak, melyek szerint nagy többségben a pártjukban csalódott egykori MSZP-szavazók pártoltak át a Jobbikhoz. A Nézőpont Intézet július 20. és 22. között, ezer ember megkérdezésével készült felmérés szerint a Jobbik mostani támogatóinak 27 százaléka volt korábban szocialista szavazó, 25 százalékuk pedig eleinte a Fideszt támogatta. Tévedés tehát, hogy a kiábrándult MSZP-sek mind egy szálig a radikális párthoz csatlakoztak volna. Jelentős, de pontosan fel nem becsülhető részük inaktívvá vált, mások pedig a Fidesz támogatói lettek. Mivel az MSZP egykori támogatói június 7-én inkább távolmaradtak az urnáktól, a Jobbik a szavazóinak nagyarányú aktivitása miatt ott szerepelhetett a legjobban, ahol amúgy kevesen szavaztak. A Jobbik látványos előretörését tehát részben a szimpatizánsai nagyon magas részvételi hajlandósága magyarázza. Holott az elmúlt két évben egyszer sem fordult elő, hogy a teljes népesség 1 százalékánál többen szavaztak volna a radikális jobboldali párta, általában még annyian sem. A másik figyelemreméltó változás az volt, hogy 2007 decembere óta 2009 februárjáig 11-ről 19 százalékra nőtt azok aránya, akik saját bevallásuk szerint rokonszenveznek a Magyar Gárdával. Egyes vidéken, falvakban a helyiek már olyan rossznak érzékelik a közbiztonságot, hogy megmentőként tekintenek a gárdára. A Nézőpont Intézet júliusi kutatása azt mutatja, hogy a nyíltan jobbikosok is tanácstalanok: 42 százalékuk több rendőrt kíván, 43 százalékuk pedig a Magyar Gárdát óhajtja. Utóbbi adat alátámasztja azt a feltételezést, hogy a szélsőséges párt június elejére összeverbuvált szavazótábora közel sem homogén. A közállapotok tarthatatlanságában egyetértenek, de a helyes kezelési módban már sokkal kevésbé.
A párt megítélése sokat változott az elmúlt hónapokban. Egyes közvélemény-kutatói felmérések szerint 54 százalék tartja veszélyesnek, 45 százalék pedig egyenesen fasisztának a Jobbikot. A Marketing Centrum megállapította: a Jobbik jelenlegi tábora a 18-29 éves korosztályban 12 százalékot, míg a 60 évnél idősebbek körében 5 százalékot tesz ki. Egy Medián-felmérés adatai alapján a Jobbik-szavazók átlagéletkora 38, az SZDSZ-eseké (és a fideszeseké) 43 év, míg az MSZP és az MDF egyaránt 54 éves átlagéletkorú szavazótáborral számolhat. Budapesten, illetve a közép-magyarországi régióban a megkérdezettek 12 százaléka Jobbik-támogató, a Dél-Dunántúlon viszont csak 5 százalékuk az. Érdekesség és újabb bizonyíték a Jobbik-szimpatizánsok sokszínűségére, hogy csak 75 százalékuk adna magyar állampolgárságot a határon túliaknak, miközben a fideszesek 87 százaléka vállal szolidaritást.
A teljes cikk letölthető PDF formátumban itt!